RAEDA SAADEH
- Aug 3
- 1 min read
Mint olyan sokszor, ma is eszembe jutott Raeda Saadeh palesztin performanszművész egyik kiváló munkája, a 2007-es Sharjah Biennálé-ra készült Vákum (Vacuum).
A filmekben Saadeh Palesztina száraz dombjait takarítja egy porszívóval.
Ahogy ezt a hétköznapi házimunkát abszurd környezetbe helyezi, több dologra mutat rá:
kritika a nemi szerepekre: a takarítás hagyományosan a nőknek tulajdonított feladatát a magánszférából egy politikailag terhelt térbe helyezi át
szembeszáll azzal a cionista szlogennel miszerint a „Nép nélküli föld egy föld nélküli népért” hiszen lehetetlen „megtisztítani” egy hegyet az összes portól és kőtől, amelyek épp azt alkotják, ugyanúgy lehetetlen egy nép emlékét kitörölni a hazájából
és rámutat arra a makacs törekvésünkre, hogy üres gesztusokat hajtsunk végre, amelyek elvonják a figyelmet a rendszer működési zavarairól
A fent felsoroltak mellett azonban szerintem számos más problémára is nagyon jó képi metafora lehet ez akár a mi hétköznapi életünkben is:
Amíg ilyen elvakultan foglalkozunk a saját megoldandó feladatainkkal, néha nem árt-e felnézni, és konstatálni, hogy a nagy egészhez képest ez vajon mekkora jelentősséggel bír?
A kiosztott, megszokott, berögzült feladatok elvégzése vajon mennyit számít a nap végén?
Ha egy nem kívánt, vagy nem ideális helyzetben túl sokáig vagyunk, és csak hagyjuk, hogy ezalatt teljen ez a rövid kis időnk itt, nem érdemes-e megállni és számot vetni, hogy vajon mekkora értelme, fontossága, szerepe van annak, amit épp csinálunk, ahhoz képest, mint amit szeretnénk még csinálni, mint ami ránk várhat, vagy mint ami amúgy körül vesz minket?
Hiszem, hogy a legegyértelműbb jelentésű műalkotások is alkalmasak arra, hogy a mi hétköznapi életünkben más perspektívákat nyissanak, kérdezzenek tőlünk, lökjenek egy irányba és akár segítsenek dönteni is.
Comments